A feltárás vezetője Tóth Zsolt, munkatársa Bertók Gábor, a kutatás konzulense pedig Buzás Gergely régészek voltak. A régészeti kutatás az altemplom keleti harmadára és középső részére terjedt ki. Összesen 60 négyzetméter terület került feltárásra. A tervásatás céljai a következők voltak: a székesegyház építéstörténetének pontosítása, az első középkori építésű székesegyház helyének meghatározása, Orseolo Péter király sírhelyének lokalizálása és a földradaros kutatás alapján feltételezhető késő római temetői épület ásatással való hitelesítése.

A közel kéthónapos kutatómunka mindegyik előzetes célkitűzésre választ adott:

1. Az altemplom középső részén előkerült egy jelentősebb késő római kori temetői épület, amely részlegesen lett feltárva. Négyszög alaprajzú, tájolása 3 fokkal elfordul keleti irányban az altemplomhoz képest. Az épület teljes külső hossza 9 x 8 méter körüli. Egyterű, részlegesen földbe süllyesztett épület az V. számú temetői épülethez és a cella septichorához hasonlóan. 2,00 – 2,50 méter mélyen volt a belső járószintje a természetes külső talajszinthez képest. A bejárata a terepadottságokból adódóan délen lehetett. A bejárat előtt vízszintes teraszt alakítottak ki, ahol valószínűleg narthex és/vagy porticus lehetett a temetkezőhelység előtt. Apszis nélküli épület, sem az északi sem a keleti oldalon nem került elő ennek régészeti nyoma. A belső térben tartópillérek maradványai nem voltak megfigyelhetők. Külön sírkamra nem volt az épület alatt.

A belső térben két római kori járószint határozottan elkülöníthető volt. Az altemplom közepe alatt a járószintre építve egy észak – dél tájolású sírláda aljának körvonalai voltak megfigyelhetők. Figyelembe véve a sírládát, arra lehet gondolni, hogy a keleti fal előtt oltárt alakítottak ki, amely alatt ott volt a sírláda. Ez a sír az egyhajós első középkori székesegyháznak a középső része alatt helyezkedett el. Ennek altemplommá alakítása után pedig pontosan az altemplom közepe alá került.

A keleti fal alján kisebb foltokban megmaradt a vakolat. A falat kétszer vakolták ki. A felső vakolatrétegen festésnyomok voltak megfigyelhetőek.

Az épület kronológiája az ismert adatok alapján a következő lehet: A 4. század utolsó harmadában megépült a temetői épület, amelyet a 4. század végén – 5. század elején felújítottak és vélhetőleg kiegészítettek. A feltárt területen csak annak a sírládának a visszabontott maradványa ismert, amely a középkori altemplom középpontja alatt helyezkedik el. Ebbe a padlószintre épített sírba egy korábban már máshol eltemetett mártír csontjait helyezhették el (translatio). A Karoling-korig fennmarad az emlékezete, a késő római temető területén kialakuló településen, az I. számú cella trichorához hasonlóan felújították, a keleti fal elé oltárt helyeztek, az épületet templomként használták. Az első középkori székesegyház építését megelőzően a falait a templom padlószintjéig (a mai altemplom szintje) visszabontották, belső terét eddig a padlószintig feltöltötték.

A pécsi Szent Péter székesegyház eredete abban a késő római kori ókeresztény temetői épületben testesül meg, amely az altemplom közepe alatt emelkedett, és amelyben egy ismeretlen nevű helyi(?) mártír csontjait helyezték el translatio által. Ilyen formában ez a nagyméretű temetői épület egy mauzóleumnak tekinthető. A szentként tisztelt személynek és a sírhelyének az emlékezete fennmaradt a Karoling-korig, a sírhelyét rejtő épületet felújították, kifestették és templomként használták. Ez a dolog a római kor utáni kontinuitás és a továbbélő szentkultusz eddigi legszilárdabb példája Pécs településtörténetében. Ehhez a késő római mauzóleumhoz igazították az első egyhajós középkori székesegyházat, majd ezt követően, az altemplommá való átépítés során az ebben található sírládához igazították az altemplom középpontját.

2. A pécsi püspökség első középkori építésű székesegyháza a mai altemplom középső részén, az északi és a déli pillérsor között emelkedő, ahhoz nagyon hasonló hosszméretű, egyhajós templom volt a kutatás eredményei alapján. Orseolo Péter alapította, építését Szent István uralkodása alatt kezdték el, Orseolo Péter király uralkodása alatt (1038-1041 és 1044-1046) fejezték be. A templom falait a 11. század utolsó harmadában, a Mór püspök által elkezdett székesegyház építésekor bontották vissza a padlószintig. Belső járószintje az újonnan épülő katedrális altemplomának padlószintjével azonos. Visszabontott északi és déli fala a négytornyú katedrális altemplomában sávalapként szolgált. A déli falára való rábontás során került elő a felmenő fal legalsó kősora.

Az első középkori katedrális helyét és méretét a megtalált késő római temetői épülethez igazították.

3. Az altemplom középső sávjának keleti részén a főoltár előtt 3,40 méter hosszú és 0,93 méter széles sávban két sírhelyet rejtett a föld. A sírokból egyetlen darab embercsont sem került elő, amely arra utal, hogy nem kirabolták, hanem tudatosan felszámolták a sírokat. Ha az első középkori székesegyházról megfogalmazott állításunk igaz, akkor a keletebbi, 1,64 méter belső hosszúságú sírba annak idején Orseolo Péter királyt temették el.

A keletebbi sír nyugati oldalának közvetlenül neki van építve egy 1,15 x 0,93 belméretű sírláda. Ennek kis mérete felnőtt férfi eltemetésére alkalmatlan volt. Itt arról van szó, hogy egy korábban máshol eltemetett személy csontjait eredeti temetkező helyéről felszedték és másodlagosan új helyre, jelen esetben a templomalapító sírja mögé, azzal összeépítve helyezték el. Ki lehetett az a személy, akit a fő sírhely mögé, azzal összeépítve temettek el? Az altemplom közepe alatt lévő sírládából, az ismeretlen nevű, szentkultusszal rendelkező személy csontjait (vagy annak gondolt csontjait?) helyezhették át, az alapító sírja mögé.

4. Az altemplom északi és a déli fala előtt nyitott 1 méter széles szelvényekben késő középkori egyházi személyek temetkezései kerültek elő. A déli fal mellett lévő épített sír feltehetőleg egy püspökhöz tartozhatott.

Felmerülő kérdések és válaszok

Válaszol: Tóth Zsolt ásatásvezető (Janus Pannonius Múzeum)

- Mi indokolta, hogy a székesegyház altemplomában régészeti kutatást végezzenek?

A Dóm tér és környezete Pécs legértékesebb és legösszetettebb régészeti területe, a 2000. év óta UNESCO világörökségi helyszín. Országos viszonylatban is az egyik legjelentősebb régészeti örökség rejtőzik a föld alatt. A késő római ókeresztény temető adja ehhez az alapot, amelyre rátelepedett az 1009-ben alapított Pécsi Püspökség. Az elmúlt évek kutatásai alapján már tudjuk, hogy a késő római temető és a középkori püspökség közötti időben, a kettő közti összekötő kapocsként ott van a 9. századi Karoling-kori település is.

Mivel írásos (krónikás és jelentősebb okleveles) források előkerülése nem várható, a múlt megismerésének eszköze a régészet. A Dóm tér területéről, összességében a székesegyház körüli területről már relatíve sokat tudunk, de magában a székesegyházban csak kisebb leletmentések folytak, azaz nagyon keveset tudtunk a székesegyház alatti területről. Új információkat pedig ásatással lehet szerezni. 2019-ben a Pécsi Egyházmegye támogatásával és finanszírozásával lehetővé vált, hogy tervásatást végezzünk az altemplom területén, azaz tisztán tudományos célzattal lehetett kutatni.

- Ki végezte a kutatást?

A pécsi székesegyház altemplomában 2019 május – június hónapokban a Janus Pannonius Múzeum végezte a régészeti feltárást, a kutatás vezetője Tóth Zsolt, munkatársa Bertók Gábor, a kutatás konzulense pedig Buzás Gergely (Visegrádi Mátyás Király Múzeum) régészek voltak. A régészeti kutatás az altemplom keleti harmadára és középső részére terjedt ki. Összesen 60 négyzetméter terület került feltárásra.

- Milyen konkrét kérdésekre keresték a választ?

A tervásatás céljai a következők voltak: a székesegyház építéstörténetének pontosítása, az első középkori építésű székesegyház helyének meghatározása, Orseolo Péter király sírhelyének lokalizálása és a földradaros kutatás alapján feltételezhető késő római temetői épület ásatással való hitelesítése.

- A ma is álló székesegyház ezek szerint nem középkori?

De igen, a mai székesegyház középkori eredetű. A négytornyú katedrálist az 1064-es nagy tűzvész után kezdték el építeni, az egyházmegye második püspöke, Szent Mór kezdeményezésére. Így kérdéses, hogy 1009 és az 1060-as évek között hol állt az a templom, amelyben a püspök kathedrája (trónszéke) el volt helyezve. - A székesegyház vagy katedrális az a templom az adott egyházmegyén belül, ahol az egyházmegye vezetőjének (püspök vagy érsek) a trónusa (kathedra) áll.

Mivel a székesegyházak helye nem szokott vándorolni ezért az első középkori építésű székesegyházat is az álló katedrális alatt vagy esetleg közvetlen környezetében kellett keresni. Általános fejlődési folyamat, hogy a kisebb templomot építették át nagyobbá, s idővel az építészeti stílus is változhatott.

Hozzá kell tenni, hogy 1009-ben vélhetőleg szükségmegoldásként, időleges jelleggel egy nagyobb római temetői épületet szentelhettek fel székesegyházzá. Az ásatás előtti ismereteink alapján a székesegyház nyugati oldala előtti cella trichora jöhetett leginkább számításba. Kérdés volt, hogy van-e legalább ekkora építmény a székesegyház alatt?

- Miért az altemplom alatt és nem a székesegyház nyugati felében kutattak?

A templom fontosabbik fele a keleti, ahol a szentély és alatta az altemplom helyezkedik el. Így a kisebb templom elméletileg itt volt várható.

- Az elméleten kívül valami kézzel foghatóbb bizonyíték is volt erre?

Bizonyíték nem, csak közvetett adat: Földradaros méréssel Bertók Gábor kollégának sikerült kimutatnia egy altemplomnál korábbi építményt az altemplom középső része alatt, amely helyzete alapján egy római kori temetői épület lehetett. Ha ez igaz lett volna, akkor ez az épület tulajdonképpen a székesegyház „őse”. Ezenkívül még annyi információnk volt, hogy az északnyugati torony alapozásában román kori kőfaragvány került elő, amely arra utal, hogy itt korábban állt már egy épület, amelyet elbontottak.

- Szóval akkor római kori temetői épület és az első középkori székesegyház maradványainak előkerülésére számítottak?

Az alapvető célkitűzés ez volt, de ezáltal további eredmények is elérhetővé váltak. A krónikás hagyomány alapján tudjuk, hogy Szent István utódját Orseolo Péter királyt (1038-41 és 1044-1046) az általa alapított székesegyházban temették el a középkori Pécsett. Ezáltal, ha megtaláltuk volna az első katedrálist, akkor esély nyílt volna a királysír megtalálására is.

- Quinqueecclesiae (Ötegyháza) Pécs középkori neve. Ez is templomokra utal, méghozzá ötre. Hogy kell ezt érteni?

A települést már egy 9. századi Karoling-kori forrás Quinque Basilicae néven említi, amely a Quinqueecclesiae egyik névváltozata, jelentése Ötegyháza. Ez öt nagyobb késő római kori temetői épületre utal. Melyek ezek? A két cella trichora és az ún. Ókeresztény Mauzóleum biztosan ott van az öt között. A Martyn ház (Káptalan utca 6.) előtt és alatt is vélelmezhető egy nagyobb épület. Minden bizonnyal közéjük tartozott a székesegyház alatti mauzóleumból kialakított kápolna. (A cella septichora földbe süllyesztett falaiból ekkor már nem sok minden látszódott.)

- A sajtótájékoztatóból adódóan valami fontos dolog kerülhetett elő?

Így igaz. Lényegében elértük a kutatás kitűzött céljait. Megtaláltuk a római kori temetői épületet, az afölé épült első székesegyházat, s abban Orseolo Péter sírhelyét.

- Ez így nagyon szenzációsan hangzik.

A régészek és a régészet, mint tudomány célja nem az, hogy elásott kincseket kutassanak fel, „értékes” leleteket találjanak. A régészek nem kincskeresők. Véletlenszerűen ugyan előkerülhet kincsleletet is, de ez ásatáson nem gyakori, inkább a szerencse dolga.

A régészet tudományos tevékenység. Elsődleges célja, hogy feltárja, dokumentálja és értelmezze az előkerült régészeti jelenségeket (falakat, gödröket, árkokat, kemencéket, sírokat) és tárgyi leleteket (edénytöredékeket, különböző üveg- és fémtárgyakat, vagy azok töredékeit, érmeket, csontokat), vagyis hogy gazdagítsa az adott területre, településre vonatkozó történeti ismereteket. Amíg a történész elsősorban az írott forrásokra támaszkodik, addig a régész elsősorban az előkerült jelenségekből és tárgyi leletekből „olvassa ki” a múltat.

A tudományos cél mellett a régészet járulékos feladata az is, hogy a nagyközönséggel megossza az információt, ami megtestesülhet tárgyi leletek múzeumi kiállításában, előkerült építészeti emlékek bemutatásában valamint szöveges ismeretterjesztő kiadványok, weblapok megjelentetésében.

Összegezve: Tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségűek az előkerült régészeti jelenségek, a „szenzációs” kifejezés kerülendő.

- Akkor nézzük sorra: Római kori ókeresztény temetői épület? Egy újabb sírkamra?

Igen temetői épület, de nem a „klasszikus” sírkamra. A legtöbb ismert temetői épületnek volt egy földbe ásott helyisége, amelyben sírt vagy sírokat helyeztek el (téglasírok vagy ritkábban szarkofág). Ez a tulajdonképpeni sírkamra. Azonban az esetek többségében ezek felett volt egy emléképület, ahol a családtagok, ismerősök megemlékeztek az elhunytakról, azaz a „sírkamrának” nevezett épület egy földfelszín alatti temetkező részből és egy felszín feletti épületrészből állt.

Az altemplom alatt talált épület azonban szerkezetileg eltér az előbb vázoltaktól: Nem volt két külön szintje, hanem csak egy, de az részlegesen bele volt süllyesztve a meredeken emelkedő hegyoldalba, azaz az épület nagyobb része tulajdonképpen a földben volt, csak a felmenő falak felső része és a déli bejárat állt szabadon. Az ókeresztény temetőből ennek az épülettípusnak két párhuzama van: a cella septichora és az ún. V. számú épület a székesegyház délkeleti tornya előtt.

- Mit kell tudni az előkerült épületről?

Az altemplom középső részén előkerült egy jelentősebb késő római kori temetői épület, amely részlegesen lett feltárva. Négyszög alaprajzú, tájolása 3 fokkal elfordul keleti irányban az altemplomhoz képest. Az épület teljes külső hossza 9 x 8 méter körüli. Egyterű, részlegesen földbe süllyesztett épület az V. számú temetői épülethez és a cella septichorához hasonlóan. 2,00 – 2,50 méter mélyen volt a belső járószintje a természetes külső talajszinthez képest. A bejárata a terepadottságokból adódóan délen lehetett. A bejárat előtt vízszintes teraszt alakítottak ki, ahol valószínűleg narthex és/vagy porticus lehetett a temetkezőhelység előtt. Apszis nélküli épület, sem az északi sem a keleti oldalon nem került elő ennek régészeti nyoma. A belső térben tartópillérek maradványai nem voltak megfigyelhetők. Külön sírkamra nem volt az épület alatt.

A belső térben két római kori járószint határozottan elkülöníthető volt. Az altemplom közepe alatt a járószintre építve egy észak – dél tájolású sírláda aljának körvonalai voltak megfigyelhetők. Figyelembe véve a sírládát, arra lehet gondolni, hogy a keleti fal előtt oltárt alakítottak ki, amely alatt ott volt a sírláda. Ez a sír az egyhajós első középkori székesegyháznak a középső része alatt helyezkedett el. Ennek altemplommá alakítása után pedig pontosan az altemplom közepe alá került.

A keleti fal alján kisebb foltokban megmaradt a vakolat. A falat kétszer vakolták ki. A felső vakolatrétegen festésnyomok voltak megfigyelhetőek.

Az épület kronológiája az ismert adatok alapján a következő lehet: A 4. század utolsó harmadában megépült a temetői épület, amelyet a 4. század végén – 5. század elején felújítottak és vélhetőleg kiegészítettek. A feltárt területen csak annak a sírládának a visszabontott maradványa ismert, amely a középkori altemplom középpontja alatt helyezkedik el. Ebbe a padlószintre épített sírba egy korábban már máshol eltemetett mártír csontjait helyezhették el (translatio). A Karoling-korig fennmarad az emlékezete, a késő római temető területén kialakuló településen, az I. számú cella trichorához hasonlóan felújították, a keleti fal elé oltárt helyeztek, az épületet templomként használták. Az első középkori székesegyház építését megelőzően a falait a templom padlószintjéig (a mai altemplom szintje) visszabontották, belső terét eddig a padlószintig feltöltötték.

A pécsi Szent Péter székesegyház eredete abban a késő római kori ókeresztény temetői épületben testesül meg, amely az altemplom közepe alatt emelkedett, és amelyben egy ismeretlen nevű helyi(?) mártír csontjait helyezték el translatio által. Ilyen formában ez a nagyméretű temetői épület egy mauzóleumnak tekinthető. A szentként tisztelt személynek és a sírhelyének az emlékezete fennmaradt a Karoling-korig, a sírhelyét rejtő épületet felújították, kifestették és templomként használták. Ez a dolog a római kor utáni kontinuitás és a továbbélő szentkultusz eddigi legszilárdabb példája Pécs településtörténetében. Ehhez a késő római mauzóleumhoz igazították az első egyhajós középkori székesegyházat, majd ezt követően, az altemplommá való átépítés során az ebben található sírládához igazították az altemplom középpontját.

- Szóval akkor, ha jól értettem megtalálták a székesegyháznak (ahogy Ön korábban fogalmazott) az ősét?

Igen, tartalmilag helyes a megfogalmazás. Erre a késő római temetkezőhelyre épült rá Orseolo Péter székesegyháza, majd arra a négytornyú katedrális, azaz az általános templomfejlődési gyakorlat valósult meg: Egy temetkezésre használt római épületet (amely ekkor nem templom funkcióját tekintve) a Karoling-korban (9. század) felújítottak, kifestettek, keleti fala előtt oltárt alakítottak ki a sírláda felett, templomként használták. Erre a szakrális szempontból fontos épületre, annak kiterjedéséhez igazítva építette fel Péter király a saját katedrálisát, amelynek helyén felépült a még nagyobb négytornyú katedrális.

- Többször említette Orseolo Péter király alapította székesegyházat. Mit lehet erről tudni?

Ennek a templomnak a helyét a feltárás előtt a teljes bizonytalanság övezte. Voltak olyan épületmaradványok a Dóm tér északnyugati részén, amely alapján akár oda is feltételezhető volt. Ha nem ott volt, akkor lehetett a későbbi székesegyház nyugati vagy keleti része alatt is.

Kiindulási alapként párhuzamokat próbáltam keresni. Térben és időben egyetlen ilyen van, a kalocsai székesegyház első periódusa, amelynek ismert az alaprajza. Ezt az alaprajzot ráillesztettem a négytornyú katedrális alaprajzára és az jött ki, hogy mindkét felére ráilleszthető, szélessége a templom középső sávjával egyezik (pillérsorok közti terület) és hosszra is „belefért” a templom egyik-egyik felébe. Ez így már nagyon biztató volt. Összegezve: Előzetesen méretben a későbbi székesegyház egyik feléhez igazodó egyhajós katedrálissal lehetett számolni.

A pécsi püspökség első középkori építésű székesegyháza a mai altemplom középső részén, az északi és a déli pillérsor között emelkedő, ahhoz nagyon hasonló hosszméretű, egyhajós templom volt a kutatás eredményei alapján. Orseolo Péter alapította, építését Szent István uralkodása alatt kezdték el, Orseolo Péter király uralkodása alatt (1038-1041 és 1044-1046) fejezték be. A templom falait a 11. század utolsó harmadában, a Mór püspök által elkezdett székesegyház építésekor bontották vissza a padlószintig. Belső járószintje az újonnan épülő katedrális altemplomának padlószintjével azonos. Visszabontott északi és déli fala a négytornyú katedrális altemplomában sávalapként szolgált. A déli falára való rábontás során került elő a felmenő fal legalsó kősora.

Az első középkori katedrális helyét és méretét a megtalált késő római temetői épülethez igazították.

- Ha már előkerült a templom, előkerült a királysír is?

Igen is meg nem is. Az altemplom középső sávjának keleti részén a főoltár előtt 3,40 méter hosszú és 0,93 méter széles sávban két sírhelyet rejtett a föld. A sírokból egyetlen darab embercsont sem került elő, amely arra utal, hogy nem kirabolták, hanem tudatosan felszámolták a sírokat. Ha az első középkori székesegyházról megfogalmazott állításunk igaz, akkor a keletebbi, 1,64 méter belső hosszúságú sírba annak idején Orseolo Péter királyt temették el.

A keletebbi sír nyugati oldalának közvetlenül neki van építve egy 1,15 x 0,93 belméretű sírláda. Ennek kis mérete felnőtt férfi eltemetésére alkalmatlan volt. Itt arról van szó, hogy egy korábban máshol eltemetett személy csontjait eredeti temetkező helyéről felszedték és másodlagosan új helyre, jelen esetben a templomalapító sírja mögé, azzal összeépítve helyezték el. Ki lehetett az a személy, akit a fő sírhely mögé, azzal összeépítve temettek el? Az altemplom közepe alatt lévő sírládából, az ismeretlen nevű, szentkultusszal rendelkező személy csontjait (vagy annak gondolt csontjait?) helyezték át az alapító sírja mögé.

Jelen állapotban a helyszínen egy hosszú gödör látszódik, amely a két sírt foglalta magába egykor.

- Mi történhetett a sírokkal?

Azt tudjuk, hogy ott, ahol Dulánszky Nándor püspök síremléke látható, azaz az altemplom nyugati fala mögött középen volt egy középkori sírkamra, s e felett a szentélyben egy díszes oltár. Valószínűleg áthelyezték ide a csontvázakat. Egyébiránt Mór püspök sírja is ezen a helyen keresendő.

- Ezek szerint Dulánszky Nándor püspök sírja alatt még további három személy földi maradványai lehetnek. Itt is kutatnak?

Nem, ahhoz el kellene távolítani a 19. századi síremléket és ki kellene bontani a középkori sírkamrának az altemplom nyugati falában lévő eredeti, ma befalazott ajtaját. De ha ez meg is történne, akkor sem biztos, hogy megtalálnánk, ugyanis később bolygathatták és kirabolhatták ezt a középkori sírkamrát. Azt például konkrétan tudjuk, hogy a töröktől való visszafoglalás után a császári hadak kirabolták a székesegyházat és minden mozdíthatót vittek, s nem kímélték a kriptákat sem. Az is dokumentált, hogy a 18. században ott ahol ma Dulánszky Nándor püspök sírhelye van, egy lépcsőlejárót alakítottak ki, amellyel biztosan elroncsolták a sírkamra padlószint feletti részét.

- Sírokat is látunk itt az északi fal előtt. Erről mit tudunk?

Az altemplom északi és a déli fala előtt nyitott 1 méter széles szelvényekben késő középkori egyházi személyek temetkezései kerültek elő. A déli fal mellett lévő épített sír feltehetőleg egy püspökhöz tartozhatott.

- Mi történik a feltárt romokkal?

Szakszerűen visszatemetjük, az eredményekről információs tábla fog tudósítani a helyszínen.